Áll a fenyő az erdőben, 
Zöld ruhában, ünneplőben.
Tél van, ága csupa hó, 
Ráfújta a Télapó. 

József Attila: Betlehemi királyok

Adjonisten Jézusunk, Jézusunk! 
Három király mi vagyunk. 
Lángos csillag állt felettünk, 
gyalog jöttünk, mert siettünk, 
kis juhocska mondta - biztos 
itt lakik a Jézus Krisztus. 
Menyhárt király a nevem, 
Segíts, édes Istenem.

Istenfia, jónapot, jónapot; 
Nem vagyunk mi vén papok. 
Úgy hallottuk, megszülettél 
szegények királya lettél. 
Benéztünk hát kicsit hozzád, 
Üdvösségünk, égi ország! 
Gáspár volnék, afféle 
földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó! 
Jöttünk meleg országból. 
Főtt kolbászunk mind elfogyott, 
fényes csizmánk is megrogyott, 
hoztunk aranyat hat marékkal, 
tömjént egész vasfazékkal. 
Én vagyok a Boldizsár, 
Aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária 
boldogságos kis mama. 
Hulló könnye záporán át 
alig látja Jézuskáját. 
A sok pásztor mind muzsikál. 
Meg is kéne szoptatni már. 
Kedves három királyok, 
jóéjszakát kívánok! 

Weöres Sándor: Száncsengő

Éj-mélyből fölzengő
-Csing-ling-ling-száncsengő.
Száncsengő -csing-ling-ling-
Tél öblén halkan ring.

Földobban két nagy ló,
-Kop-kop-kop- nyolc patkó.
Nyolc patkó -kop-kop-kop-
Csönd-zsákból hangot lop.

Szétmálló hangerdő
-Csing-ling-ling-száncsengő.
Száncsengő -csing-ling-ling-
Tél öblén halkan ring. 

Donászi Magda: Karácsony

Karácsonyfa, Karácsony, 
Ezüst dió zöld ágon. 
Csilingelő csengettyű, 
A fenyőfa gyönyörű.
Csillagszóró, gyertyafény, 
ég a fenyő ünnepén. 

Drosztmér István: Mit mondanál?

Tudjátok, hová készülünk?
Tudjátok, hová készülünk?
A gyermek megszületett,
s vár reánk a jászolnál.
Mit mondjak, nem tudom,
de érdekel, te mit szólnál?

Azt mondom: Jó napot Uram!
Hogy van a világ jó Uram?
De jó, hogy eljöttél,
ezért mi oly boldogok vagyunk.
Nőj nagyra, szeress minket
gyönyörű kis Jézusunk!

Így szólnék: Szervusz kisbaba!
Mosolyogj, drága kisbaba!
Ettél-e már? Nőttél-e már?
Hogy érzed itt magad?
Ha merném, megsimogatnám
a szöszke kis hajad.

Én gyorsan megmosom kezem,
orrom megtörlöm rendesen.
Némán állnék és a szívem
szólna csak Hozzá.
Ő tudni fogja, érte
mindenem föláldoznám.

Tudjátok, hová készülünk?
Tudjátok, hová készülünk?
A gyermek megszületett,
s vár reánk a jászolnál.
Mit mondjak, nem tudom,
de érdekel, te mit szólnál? 

Udud István: Ég a gyertya

Ég a gyertya, ég,
el ne aludjék!
Karácsonyfa-
gyertya köré
mind ide gyűljék!

Ég a gyertya, ég,
el ne aludjék!
Csillagszóró
száz sziporka
mind ide hulljék!

Ég a gyertya, ég,
el ne aludjék!
Béke,
szeretet,
igazság
el sose múljék!

B. Radó Lili: Mit üzen az erdő?

Víg ünnepre készülődünk,
esteledik már.
Szobánkban a szép fenyőfa
teljes díszben áll.
Zöld ágain kis csomókban
puha vattahó,
tűlevél közt víg aranyszál,
fel-felcsillanó.
Itt is csillog, ott is ragyog,
mint a napsugár, 
s csilingelő csöpp csengettyű
édes hangja száll, 
akárcsak az erdőben a
dalos kis madár.
Csitt csak! Figyeld mit is suttog 
szép fenyőfánk most neked?
-Halló itt az erdő beszél!
Sürgős fontos üzenet:
Kívánunk ma mindenkinek 
szép fenyőfa ünnepet! 

Tóthárpád Ferenc: Ugye, hallod szavam?

Karácsony van! Kisjézusom,
ugye, hallod szavam?
Segíts nekem, hogy még jobban
ismerhessem magam!

Segíts, hogy a testvéremnek
jó testvére legyek,
szeretetem tőled kapjam,
és hogy szeressenek!

Segíts, hogy a szüleimnek
jó gyermeke legyek,
Megérthessem a világot
és az embereket!

Karácsony van, Kisjézusom!
Téged ünnepelünk.
Hit, a béke s a szeretet
legyen mindig velünk! 

Fésüs Éva: Álmodik a fenyőfácska

Álmodik a fenyőfácska
odakinn az erdőn.
Ragyogó lesz a ruhája,
ha az ünnep eljön.

Csillag röppen a hegyére,
gyertya lángja lobban,
dallal várják és örömmel
boldog otthonokban.

Legszebb álma mégis az, hogy
mindenki szívébe
költözzék be szent karácsony
ünnepén a béke. 

Devecsery László: Csengettyűk szavával...

Csengettyűk szavával
Karácsony csilingel
csengettyűk szavával...
Karácsony kopogtat
hóbundás kabátban;
meghitt meleg lobog
minden kis szobában.
Karácsonyfa hinti
mireánk a fényét,
adjon világunknak
hű, emberi békét!
Karácsony csilingel
csengettyűk szavával... 

Tóthárpád Ferenc: Örökségem maradandó

Csillag vagyok éber éjen,
a mennyboltot is elérem.
Az a kis pont, ott, én vagyok!
Az, amelyik mindig ragyog!

Király vagyok: napkeleti,
ki a csillagot követi.
Két zsebemben tömjént viszek,
s a csodában hiszek, hiszek!

Istállóban jászol vagyok...
Bekopognak jó pásztorok. 
Szalma-ölem reményt ringat,
tömjén lengi álmainkat.

Csengő vagyok fenyőágon.
Csilingelő fenyőfákon
gyertyafényes örömtüzek
dicsérik a drága Szüzet...

Ember vagyok! És halandó!
Örökségem - maradandó!
S hagyatékom: többek között,
a mulandó és az örök. 

Mentovics Éva: Szent karácsony éjjelén

Megszólal sok apró csengő.
Érces hangjuk lágyan zengő.
Azt zenélik minden ágon:
Karácsony van a Világon.

Szent karácsony éjjelén 
táncot jár a gyertyafény. 
Meghittség, és szeretet 
melengeti szívedet. 

Mentovics Éva: Karácsonyi jókívánság

Szent karácsony beköszöntött,
pompázatos ruhát öltött.
Oly szaporán, mint a zápor, 
ezer csillag hull a fáról.

Örömkönnyek hullnak egyre, 
s pottyannak a kis kezekre.
Fenyőfánkat körbeálljuk, 
és egymásnak azt kívánjuk:

E szép este minden fénye 
adjon erőt az új évre.
Minden napja legyen ünnep, 
melengesse kis szívünket.